Az elmúlt években jelentős előrelépés történt a sclerosis multiplex hátte­rében zajló patológiai folyamatok feltárásában, mellyel együtt a betegek életminőségének javulását eredményező több új kezelési lehetőség vált elérhetővé.

A gerincvelői érintettség mind a sclerosis multiplex (SM), mind a neuromyelitis optica spektrum betegségek (NMOSD-k) esetében a funkcióvesztés, rokkantság egyik fő faktora, ám a funkcióvesztés kialakulásának hátterében meghúzódó mechanizmusok valószínűleg különbözőek.

Bevezetés
A mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) a leggyakrabban használt képalkotó vizsgálat, ami megerősítheti a sclerosis multiplex (SM) klinikai diagnózisát, gyakran egyes klinikai kritériumokat is helyettesíthet és hasznos lehet alternatív diagnózisok kizárásának céljából.

A hagyományos MR-vizsgálat továbbra is központi szereppel bír a sclerosis multiplexes betegek korai diagnosztikájában és követésében egyaránt. A fehérállományi eltérések mellett a szürkeállomány érintettsége is nyilvánvalóvá vált, beleértve a kortikális léziókat, valamint az atrófiát. A fejlettebb MR-szekvenciák, mint a magnetizációs transzfer (MTI, magnetization transfer imaging), a diffúziós tenzor képalkotás (DTI, diffusion tensor imaging), az MR-spektroszkópia érzékenyebben ábrázolják az épnek látszó fehérállomány és a szürkeállomány eltéréseit.

A sclerosis multiplex (SM) és a neuromyelitis optica spektrumbetegség (NMOSD)¹ két különböző entitás, az NMOSD-nek mono- és multifázisos formája ismeretes.

A pszichiátriai betegségek hátterében funkcionális képalkotással kimutat­ható működésbeli, hálózatbeli eltérések állnak. Számos betegség – pl. a szki­zofrénia – az agyi hálózatok betegségének is tekinthető. A közeli jövőben ez a felismerés hatással lesz a klinikai gyakorlatra és a klasszifikációs rendszerek­re. 

Egy most nyilvánosságra hozott tanulmány szerint korszerű képalkotó technológia segítségével láthatóvá tehető a hipertónia okozta agykárosodás még az előtt, hogy a károsodás klinikai tünetekben is megnyilvánulna.

Az Alzheimer-kór új, korszerű képalkotó diagnosztikai markerének kifejlesztéséről adott hírt a Journal of Alzheimer’s Disease című lap különszáma. Az Alzheimer-kór az egyik leggyakoribb agyi rendellenesség, mely megközelítőleg 35 millió embert sújt világszerte. Az utóbbi évtizedben nagy előrelépések történtek annak tisztázása terén, hogy a betegség miként befolyásolja az agyi működéseket.